Kovács Győző régóta kutatja Veszprém időjárását. Most a havas áprilisokról gyűjtött össze egy csokrot számunkra. 1889-ig tekintünk vissza.

1889-ben április 20-án az alábbi hírt közli a Veszprémi Független Hírlap: „Hóvihar húsvétkor. Napok óta bomlik ismét az időjárás s eső, jégeső, havazással váltakozik. Így megeshetik, hogy az ünnepekben még szánkózásra lehet kilátásunk. Furcsa állapot bíz ez, ha elgondoljuk, hogy az alföldi városokban a szabadfürdést rendszerint ápril 20-tól engedik meg a hatóságok. Tessék most fürödni!”

1892. április 13-án nedves időszak vette kezdetét, amely kevés megszakítással a hó végéig tartott. Ez időben az ország minden részén voltak lecsapódások, mégpedig a 19–21-ike közötti hideg időben sok helyütt hó alakjában.

Szeszélyes áprilisról írt a Veszprém 1892. április 23-án: Asszonyi szeszélynek megszégyenítője: április hónap ugyancsak megtréfált bennünket az idén. Sőt, tréfának kissé vastag is volt a szeszélye, mert mikor már a tavasz ölében képzeltük magunkat, s kiskabátjainkat is kigomboltuk, hogy szabadon melegíthesse keblünket a nyájas tavaszi napsugár; egyszerre csak visszalökött bennünket a zord tél kellő közepébe, s előszedette velünk a nyugalomba helyezett télikabátokat. Hó borítja a Bakony csúcsait, s szerdán, csütörtökön olyan ádáz szélvihar dühöngött fejünk felett, hogy még az utcán való járás is valóságos merénylet volt. Ablakok, cserepek, zsindelyek röpködtek a levegőben, s a korán megjött szegény fecskék dideregve húzódtak meg az ereszek alatt. Mára kissé megenyhült az idő, s most már alapos a reményünk, hogy nem csal meg többé bennünket a tavasz.

A veszprémi Független Hírlap a szokatlan időjárást így kommentálja: Ritkaságszámba megy másutt, de nem minálunk. Itt a Bakonyban megszoktuk azt. Hanem, hogy olyan hóesés legyen, mely a Papodtól kezdve lábnyi magasan borítsa a zirc–devecseri utat, azt alig képzeltük. Így történt, hogy a zirci apátsági kormányzó fogatát ökrös szekerekkel kellett kivontatni a hóból. E héten volt az, úgy tessék venni.

Kovács Győző