Kovács Győző meteorlógus, helytörténeti kutató rovata.
„Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje, Minden egészséggel látogató ege, Hosszú úton járókat könnyebbítő szele!” – idézhetjük a meteorológiai tavasz utolsó hetében Balassi Bálint: »Borivóknak való« című versének nyitó sorait, bár a jelekből ítélve Orbán (május 25-én) még megkeserítheti a szőlősgazdák szájízét. Az utolsó fagyosszent – népiesen Urbán pápa névünnepe – a hajdani vincellérek, kádárok, kocsmárosok patrónusa, régtől fogva váltakozó megbecsülésnek örvendett. „Ha fénylik Orbán, örvendezzünk és mondjuk: igyál, Orbán, terem a szőlő és a bor is jó lesz. De ha a szent pápa napja bús könnyekre fakad, tartsd korsód az eresz alá, mert – miképpen egy doktor mondta – nincs jobb innyavaló víz az esővíznél, akkor megpróbálhatod az ízét” – emlékeztette így védőszentjük kegyeire vagy haragjára a borisszákat és szőlősgazdákat dédapáink kalendáriuma, akik persze a legrosszabb esetben Orbán fagyos haragjára is számíthattak.
A jeles nap névadója I. Urbanus pápa a III. század elején uralkodott és a bort termő szőlőtőkét megkülönböztetett becsben tartotta. Kultusza a német-francia határ menti szőlővidéken alakult ki, onnét terjedt át a középkor végén hazánkba is. Mivel a május 25-i névünnepe körül virágzik a szőlő, és ritkán, de ilyenkor is előfordultak, előfordulnak késő tavaszi, talaj-menti fagyok, népünk Orbánt is a fagyos szentek közé sorolta, mintegy sereghajtóként.
Ha Orbán neve napján szép idő járta, a további támogatásért könyörgő körmenetek, szőlőjárások résztvevői felvirágozták a szent szobrát és, hogy meg ne szomjazzék, még borral is meglocsolták. Ha viszont eső támadt, akkor a csalódott és kapatos atyafiak, patrónusuk fából készült szobrát megdobálták kővel, összekenték sárral, hajnali fagy esetén pedig le is köpdösték és a csupasz feneküket mutogatták Orbánnak.
1858. május 26-án vetette papírra az alábbi tudósítást Bakonyfi a „Balaton – Bakony vidékről”, amely a Vasárnapi Újság 1858. június 20-i számában jelent meg: E hó napjai változatosan folytak le! Hideg, meleg, hűvös, egymást érték s váltották fel. De csakhogy elmúlt Orbán napja, melytől e vidékbeli német sógor oly nagyon fél, t. i. addig egyre a fagytól tart, és ezen nap, úgy az azt megelőzők, kerti veteményeink, s szőlőhegyeinknek nem ártottak. Az olykor meglehetősen esőáztatta földek, a gyakori szelek miatt, csakhamar kiszáradtak, pedig Balaton vidéki kevés vetésföldeink, a gyakori üdítő esők után jutalmazhatják csak birtokosaikat. E hó folytán több helyütt volt jégeső, melyek szerencsénkre, nagyobb kár nélkül vonultak el. Oh, de a balga felfogású s képzelődésű nép, egy ily viharos, villámczikázó jelenet alkalmával, minő vélemény- s meggyőződésben van! Ugyanis, V…(eszprém) város cserháti részében, midőn a vihar egyre süvöltött, majd dörgött, villámlott, látták a „garaboncziás diákot!” Látták pedig sárkányon lovagolva, nyargalva, egyik felhőből a másikba szökve, mígnem ezután tejes komedentiáért, a földre alászálla, parancsolván a fellázadt elemeknek! Boldog együgyűség!
