Amiről az időjárás mesél 2013. 11. 03.

Kovács Győző meteorológus, helytörténeti kutató rovata.

„Közel a tél, tudd meg ember, kórót zörget a november! – figyelmeztet bennünket a régi rímes naptárversike a ködös, borzongatós Őszutó havára. Az őszi hónapok közül általában november a legködösebb, a legcsapadékosabb. A hónap első felében a szántóföldekről betakarítják az utolsó terményeket, és a második fele már a báloké szokott lenni. Az első hó is novemberben szokott leesni, és a falun élő, gazdálkodással foglalkozó emberek ez idő tájt csak a ház körüli munkákkal foglalatoskodtak. Egy 110 évvel ezelőtt megjelent kalendárium az alábbi rímbe szedett jóslatokkal látta el a korabeli olvasót: „Novemberben lombot, ha látsz a fán, akkor lesz csak kemény tél igazán.” Vagy „Ködös Márton-nap, enyhe telet ad, ha tiszta és szép, sok hó lesz és jég.” – „Hogyha nedves Novembernek hava, abból ered a réti fű java. És egy jövendölés elsejéről, amelyet akár le is ellenőrizhetünk: „Ha mindszentkor hideg, Márton nem lesz rideg.” Egyébként mindenszentek időjárása is „megmutatja” a várható telet, ha ekkor hó esett – jósolták a babonás megfigyelők – az nem olvad el a következő év márciusáig.

Persze nem minden alkalommal kezdődik a november havazással.

A régi feljegyzések szerint 1787. november 2-án Veszprémben mennydörgött és villámlott, sűrű záporeső kíséretében. 1798. november 1-jén szigorú tél köszöntött be, 9-én pedig sok esővel nagy zivatar dúlt, dörgött és villámlott. 1803. November 5-én erős hideg volt és havazott. 12-én a Bakonyban dörgött, utána pedig szép meleg napok következtek. 1882. november 12-én arról írt a Veszprém, hogy csütörtökön (november 9-én) este erős szélvihar dühöngött városunkban, mely a pornak kiállhatatlan felverése által majdnem lehetetlenné tette a járás-kelést. A levegő meleg volt; erős és sűrű villámlás szelte át légkörünket, dörgés azonban nem volt hallható. A megeredt záporeső után a legszebb és legenyhébb tavaszi reggelre virradtunk, melyet szép napos idő követett. A légsúlymérő feltűnő leszállása távolabb vidéken lehető földrengést jelzett. Múlt pénteken (november 10-én) este szintén volt égiháborúnk, mely erős villámlás és mennydörgéssel vonult városunk fölött el, jeges záporesővel mosta meg földünket. Reggelre pedig erős dér volt.

Volt év, amikor váratlanul jött meg a tél november első napjaiban…

1878. november 1-én, pénteken dér nélkül köszöntött be az első hó, amely eső úrfi karján mutatta be magát a világnak, mely a magas látogatásra még nem volt elkészülve, és így történt, hogy hó kisasszony szégyenkezve nyomban elolvadt, de szombaton (2-án) este ismét megjött. Egyébként November 2-a ugyancsak nevezetessé tette magát ez évi időjárásunkban. Egyszerre oly szélvihar keletkezett, mely a legszigorúbb télnek minden elgondolható zivatarát a nyakunkba zúdította. Szél, hó, eső egész erővel dühöngött és a még zölden lombos fákat részint kitörte részint ágaiktól fosztotta meg az azokra nehezedő nagy hó súlya által. Sok mindent kinn talált az időnek ez a furcsa szeszélye, mert az előző szép napok még távolról sem sejtették, hogy egyszerre ily fordulat állhat be. E szerint a kertekben meglehetős nagy a kár. – írta a Veszprém 1878. november 10-én.