Amiről az időjárás mesél 2013. 12. 30.

Kovács Győző meteorlógus, helytörténeti kutató rovata az alábbi népi jóslattal egy időre búcsúzik. A remek visszatenkintők szerkesztője nevében szeretnénk sikerekben gazdag, boldog Új Évet kívánni a vmeteo.hu minden kedves Olvasójának!

A százesztendős jövendőmondó.

Megint eljöttetek hallgatni szavaim

És ez esztendőre való jóslásaim;

Íme, hát halljátok tapasztalt szózatom,

Mellyel tanácsimat nektek osztogatom:

A hold levén nekünk idei planétánk,

Hűvös egy esztendőt küldend azért az ránk;

Azonban az éjnek e világítója,

A szerelmeseknek megvigasztalója,

Szelíden kormányoz minden időjárást,

És a föld megtermi bőven majd az áldást,

S a ki azt az arany szabályt megtartandja,

Magát dolgaiban úgy igazitandja:

Hogy idejében kell mindent tenni mindég,

Megáldja azt a kegyelmes és jó ég.

Ezt előbocsátván halljátok szózatom,

Ezekbe foglalom idei jóslatom.

A tél.

Beköszönt a vendég zúzmarás képével,

Szibéria csípős és kemény jegével,

A jó farkasbunda üdvös ám ellene,

Csak a szűcsnél is az oly drága ne lenne.

De ne búsuljunk, jó a juhászbunda is,

Csak bunda a bunda meleg nyáron is.

Különben fánk, szalmánk úgy is elég vagyon,

Miért félnénk hát mi a téltől oly nagyon.

Tehát, jó barátim, ne is búsuljatok,

Van bundátok és van mellé jó borotok,

A víg disznótornak most van az ideje,

És víg lakodalmat is csaphat melléje.

A tavasz.

A szép kikeletben virág, fa, fű örvend,

Az idén már korán karjainkba jövend.

Néha eső s napfény váltogatván egymást,

Látadunk itt-ottan egy csekély áradást,

De a vetés és a rétek szépen állanak,

S mindünket nyereség s áldással kínálnak.

Csak ne kíméljük ám aztán kezeinket,

Hanem kapával járjuk földeinket,

Irtsuk a sok gyomot, az kötelességünk,

Úgy lesz idejében tiszta nyereségünk.

A nyár.

Hideg éjszakákat kaphatunk eleget,

De nappal csak tűrjük aztán a meleget.

Azonban ezen is az Isten segítend,

És a földre gazdag záporesőt küldend.

S ha mennydörögve szól hozzánk haragjában,

Bízzunk véghetetlen kegyes irgalmában.

Ugyan ő az, ki a szélvészt indíttotta,

Ki a zúgó tengert lecsillapította.

Különben bő lészen idén aratásunk,

Valamint a széna, sarjú kaszálásunk.

Az ősz.

Dús nyarunkat szinte dús ősz követendi,

Ki szőlőjét korán nem szüretelendi,

Jó mustot is várhat, csakhogy kevesebbet,

És szőlőt is szedhet, mint más sokkal szebbet,

Dinnye, alma, körte lészen szinte annyi,

Hogy szívesen fogjuk szomszédunknak adni.

Az őszi vetéssel azonban siessünk,

Hogy még idejében a porban vethessünk.

Mert ha majd a komor esőzés beálland,

A víz a földek közt jó darabig álland,

S mire leszivárog s megszikkadna éppen,

A hó leborítja egyenesen szépen.

Veteményezés.

Idején tedd minden munkádat, barátom,

Mert a hanyagnak csak szükségeit látom,

Mert ha kezeidet munkától kíméled,

És napjaidat csak henyeségben éled,

Nem gyarapulsz, tehát az idén jó korán,

Vesd el takarmányod iziben szaporán,

S a luczerna, bükköny, repcze és tengeri

A fáradságodat bőven megfizeti.

Gyümölcs.

Jól megterem idén a dinnye és alma,

Azért legyen elég polyva és jó szalma,

Hogy eltehesd télre, valamint a körte

Annyi, hogy sok helyt, a fát is összetörte.

De nem lesz szükség a mogyoró s dióban,

Valamint a magvaváló szép szilvában,

Mely olyan édes lesz akár csak a színméz,

Aszalva a török szilván is majd túl tész.

Hát még a cseresznye és meggy? Soha ennyi

Más esztendőkben nem is fog lenni.

Bor.

Gazda, jó előre készítsd a hordódat,

Hogy beleszűrhessed drága jó mustodat,

Mert ha a múlt évben öt forintot kaptál,

Nyersz most ugyanannyit mindenik akónál.

A magyar borokra új világ derül fel,

Hajón és vasúton küldhetjük mi azt el

Mindenfelé, és ha tisztán bánunk vele,

A világ borunkkal mindenütt lesz tele,

És dicsérni fogják azt a magyar fajtát,

Melytől vígan összeveri a bokáját

A komoly Anglus is, ha a mi egrinkből,

Badacsony, somlyói, ruszti, ménesinkből,

Diószegi, Bakar – Tokajt nem említve,

Azt már ismeri – egy itczét felhörpinte.

Szél, záporeső, fergetegek.

Nehány fergetegünk lészen rettenetes,

Különben az évünk szép és kellemetes.

Nagy szelek nem fognak sehol sem dühöngni,

Kémények, fedelek nem fognak dülöngni.

Halak, férgek s csúszómászók.

A Tisza, e gazdag dús folyam medrében,

Annyi hal terem mint összes más vízében

Szomszéd Némethonnak, hát hogy fogyhatnánk ki

A halból, ha hozzá még a Dunát veszi

Az ember és ehhez Száva, Dráva, Rápczát,

A Kőröst, a Marost, a Zagyvát, Tapolczát,

Rábát, Vágot, Szamost, a csendes Hernádot,

Bodrogot, a Szinvát és meg a Poprádot,

Nem is szólván még több kisebb folyamokról,

Csak két tavunkról: a Fertő s Balatonról.

Azonban az idén nagyon sok féreg lesz

És csúszómászó is, mi sok helyen kárt tesz.

Nyavalyák.

Élj mértékkel mindég rendesen, barátom,

Mert az emberiség kárát abban látom,

Hogy mértéken túl hág, mi elég nem tudja,

S a doktort, patikát mindég lótja, futja.

És ha beteg a test, a lélek is az lesz,

Elsatnyul, csenevész ereje elfogy, vesz,

És a beteg testtel korán a sírba száll,

S későn jut eszébe csak a koporsónál,

Hogy mértékkel, ha ő evett-ivott volna,

Belőle derék hős is válhatott volna,

Ki az emberiség s önmaga hasznára

Élt volna mint polgár hazája javára.

Így azonban korán elvitte a halál,

Mely előtt kegyelmet már senki sem talál

Azért, atyámfia, nyavalyától ne félj,

Hanem istenesen s mértékletesen élj!