Kosztolányi Dezső: Fekete Vénusz (részlet)
1 Zsoltár
Zord középkornak vajudásos éje szállt szívemre éjszínű denevérként s kárhozott vággyal dalolok tenéked, Fekete Vénusz.
Gyertyaláng lobog, piros árny suhan ránk, asszonyok gyűlnek fekete misére, a papod vagyok s te az éjkirálynő, Fekete Vénusz.
Bánatom nehéz miseköntösében hódolok neked szomorú szavakkal, illatos tömjén hízelegve bódít, Fekete Vénusz.