Amiről az időjárás mesél 2013. 04. 04.

A néphit azt tartja, ha Irén napján (április 6-án) nedves az idő, szűk lesz az esztendő. – Ha Tibor napján (április 14-én) virágos a cseresznyefa, virágos lészen a szőlő is. – Ha Szent György napján (április 24-én) akkora a vetés, hogy a holló elbújhat benne, úgy jó termés várható. – Ha Szent Márk napján (április 25-én) énekel a fülemüle, jó tavasz hirdet; ha hallgat, változó lesz a tavasz.

Azt nem tudjuk, hogy 1788-ban mikor kezdett el énekelni a fülemüle, de Bolgár Mihály gyűjtéséből tudjuk, hogy április 9-én kezdődött a meleg idő. 1801 áprilisa pedig szeles és hideg volt, 5-én nagy zivatar dühöngött, de kárt semmiben sem tett. Hasonlóan hideg volt 1824 márciusa is, és meglehetősen száraz, akárcsak 1825-ben. 1839 áprilisa havazás és fagy miatt került bele a kalendáriumba.

1848. április másodikáról jegyezte fel Francsics Károly veszprémi borbélymester, hogy vasárnap volt. Az ég fél tiszta, kissé híves szellő lengett, hanem mégis kellemes nap volt. Április 9-én hajnali 4 óra múlt éppen, midőn kiugrottam ágyamból s kimentem az udvarra. Az idő oly gyönyörű volt, az ég egészlen felhőtlen, a lég csendes. − Tegnap pedig és majdnem egész éjen át is ugyancsak dühöngött! Hanem talán ma a szél is velünk ünnepel, azért szűnt meg munkálkodni − gondolám magamban, midőn körültekinték, s bementem szobámba és siettem öltözni. (A délelőtti órákban, az őrsereg tábori miséje alatt) a szél, mely már néhány napok óta szakaszonként majd nappal majd éjjel dühöngött, egyedül csak ezen ünnepélynek kedvezett, minthogy amint vége lett az isteni szolgálatnak, egy forgószél támadt, mely ugyancsak derekasan működött, úgy annyira, hogy a Hosszú utcában bevonuló őrsereg és az azt követő néptömeg porfüstben látszott befelé haladni. Fenn a várban, valami Szalai nevezetű kanonok házának napnyugati részén egy roppant hosszú vérvörös zászló lobogott le a hosszú utcza fölé, melyet a szél dühösen csapkoda ide-oda izmos hosszú rúdján.

1874. április 5-én arról írt a Vasárnapi Újság, hogy A húsvéti ünnepek ez idén szépen összekerültek a kikelettel. A tél márczius havában jóformán keményebb volt, mint a megelőző néhány tél derekán s visszatartá a tenyészetet, s így áprilisban kaptuk meg a márcziusi ibolyát.

1875 áprilisa sem volt különb. A Vasárnapi Újság április 4-én kelt tudósítása szerint: „Éjjelenként erősen megfagy, s a reggel rendesen jégvirágokat hímez ablakodra! A kályhákban éjjel-nappal ég s a kinek még volt valamije, az a tél folytán a folytonos fűtésben tökéletesen leégett. A föld oly vastagon át van fagyva, hogy még gondolni sem lehet a föld-munkára. A gazdák már nem a pajták belsejét, hanem a háztetejét etetik. Drávánk óriási jégtáblákat hord, a Balaton pedig olyan vastagon van befagyva, hogy az erős köpönyeg alatt tökéletes biztonságban érzik magukat a fogasok, s az ezek királysága alatt létező apró-cseprő keszeg, garda, őn, kárász nemzedék. Az erdők magánya 3 – 4 hónapos havat őrizget a jövő kánikula számára.”