Amiről az időjárás mesél 2013. 07. 04.

Kovács Győző meteorológus, helytörténeti kutató rovata.

Július – Szent Jakab hava. „Ezen hónap 15-dike táján a valódi physicus nyár közepén vagyunk, de a legmagasabb nyári mérséklet többnyire csak 22-dike körül áll be. A hónap az úgy nevezett kutyahő (canicula) hőségéről és mennydörgéseiről ismeretes. – Július a jégeső és a ragya ideje is. A jövendölés szerint a meleg, száraz nyarak a legjobb borévek. – Sok hal, kevés gabona. – Nyugati szelek pászta esőket és záporokat hoznak. – Az északi szél kiszárít és hűsít, állandó déli szél rekkenő meleget és meleg esőt hoz.” – olvasható az 1837-ben Kassán kiadott Valódi Házi Kalendáriom-ban.

„Hogyha dörög hajnalban, szél megindul óhatatlan. Hogyha délben gurgulázik, erdő-mező bőrig ázik. És ha zendül alkonyatkor, zivatar lesz a javából.” – emlékeztette ezzel a Szent Jakab havára érvényes intelemmel az aratókat egy másik kalendárium. Mert bizony a nyár legmelegebb hónapja – a július – sem mentes a szélsőséges időjárási fordulatoktól. Ilyenkor kúszik legmagasabbra a hőmérő higanyszála, jut uralomra a tikkasztó forróság, és ugyancsak ilyenkor szakíthatják félbe a rekkenő hőséget az égiháborúval ránk törő heves záporok, zivatarok. 5-én pedig, Sarolta esője – miként azt a hajdani időjósok megfigyelték és hangoztatták is – tönkreteszi a várható diótermést.

Réthly Antal feljegyzéseiből tudjuk, hogy 1839 júliusában a szárazság a Bakony, Balaton vidékén oly nagy s hosszantartó, hogy burgonya, kukoricza, majd semmi sem lesz, a széna ára, sarjú nem léte miatt már is igen magasra hágott el, általjában a Balaton tájékát egyedül a szőlők vigasztalják meg, melyek igen szépek, és a tavalyinál sokkal jobb és bővebb szüret reményével kecsegtetnek.

Francsics Károly veszprémi borbélymester naplója sem nélkülözi az időjárással kapcsolatos feljegyzéseket. 1842. július 1-ről azt jegyezte fel, hogy hajnali 3 és négy óra közt, a fertelmes hideg szél által – mely egész éjjel üldözte őket – csúfosan keresztülfázva, szerencsésen megérkeztek Veszprémbe. 1846. július 5-ről pedig azt írta: vasárnap volt, gyönyörű tiszta, fényes és meleg nap. A hold azon nap tellett meg. Alkonyati 6 óra után (fél hét felé) az idő oly szép volt, hogy szebbet már gondolni sem tudtunk volna.

1848. július 7-ről pedig az alábbi feljegyzést találjuk Francsics naplójában: „hajnali négy óra felé, a piactérről hazafelé indulék köpönyegemért, mert oly éles, csípős hideg volt a lég, mintha egyik késő őszi reggelen kalandoztunk volna. Az ég pedig oly fényes tiszta volt, hogy azon egy lencseszem nagyságú foltot látni nem lehete.”

A Magyarhoni krónikákban, az 1855-dik év júliusáról az alábbiakat jegyezték fel: derült és borús, száraz és lanyházó napok vegyest, – utóbb szelek és folyvást borús hűs napok esővel, közben hőség, jégeső, – végül borús, hűs nyár-ellenes napok.