Amiről az időjárás mesél 2013. 11. 17.

Kovács Győző meteorológus, helytörténeti kutató rovata.

A Mártonnal kezdődő, karácsony előtti negyven nap a középkorban még ugyanolyan böjtös időszaknak számított Európa-szerte, mint a húsvétot megelőző nagyböjt. Később, nyilván a világiasabb német reformáció hatására, november 11-én 11 óra 11 perckor kezdődött és kezdődik napjainkban is – Európa német nyelvterületeinek nagyobb tájain – a következő év húshagyó keddjéig tartó, vidám farsang. A késő őszi borongásnak fittyet hányó életörömnek nálunk az úgynevezett „kisfarsang” kínált tágabb teret, amely tulajdonképpen a kinti munkák befejezése után, az újbor kiforrásával kezdődött és András napig tartott. Ekkor zajlottak a kézfogók és a lakodalmak, népesültek be a fonóházak. A fonóba járás jó alkalmat teremtett az ismerkedésre, udvarlásra, szórakozásra.

November időjárását a télre való „felkészülés” jellemzi. Van úgy, hogy a hónap közepén már keményen fagy és hó borítja a tájat, de vannak évek, amikor egészen enyhe az idő, és a reggeli fagy is különlegességnek számít. Mint például 1875-ben, amikor november 14-én arról írt a Veszprém, hogy az első dér a napokban köszöntött be hozzánk, minek folytán a fák már kopaszon állanak. Időjárásunk esős, felváltva hideg szélvész csap a városra észak s nyugatról. Utczai kátyúinkban a sár permanens álláspontra helyezkedett. 1877. november 18-án pedig arról tudósított az újság, hogy „időjárásunk annyira szép, hogy a Bakony közepén szabadban lehet nyílt rózsát látni. A vetések azonban szomjúhozzák már régóta az esőt.”

 „Szent Erzsébet napja, tél erejét szabja” – emlegették ilyenkor a november 19-éhez kapcsolódó regulát a régi öregek. Aztán, ha Örzsébet a „hópendelyét” alaposan megrázta, abból enyhe decemberre és lágy téli időre következtettek. Még inkább kívánták a késő ősz első, kiadósabb havazását az úgynevezett iccés juhászok, mert nekik, a tavasszal megkötött egyezség szerint, addig kellett kint tartani az őrzésre, legeltetésre felvállalt falkát, amíg a birka hátát be nem lepte a hó.

1876-ban nem kellett a pásztoroknak sokáig várni, ugyanis november 10-én virradóra ugyancsak beköszöntött a tél egész mivoltában. A hó oly szép mennyiségben esett, hogy tél derekára is beillett volna. A Veszprém című újság figyelmeztette a háztulajdonosokat, hogy el ne mulasszák házok elejét, különösen a hol síkos szokott a járda lenni, olykor-olykor egy kis hamu-, föveny-, vagy fűrészporral behinteni. Egyes közjáróhelyekről úgyis fog a város gondoskodni. Így azután, nem leszünk azon szomorú helyzetben, hogy lábtöréseket, karficzamokat, stb. jelezzünk. 1879 novemberében is figyelmeztetni kellett a háztulajdonosokat, mivel a beállott kemény tél szükségessé teszi, hogy a házuk, illetőleg boltjuk elejét a hótól és jégtől megtisztítsák, és azt járhatóvá tegyék. Még eddig igen kevés helyen tapasztaltuk azt, hogy a járdák hamuval, fűrészporral vagy murvával behintettek volna. Dicséretes kivételt tesz a tűzoltó egylet, mely járdáját becsületesen gondozza. – írta a Veszprém, 1879. november 30-án.